A hőközpontban való szabályozással csak úgy lehet beavatkozni, hogy mindenütt csökken (vagy növekszik) a hőmérséklet, ennek másutt alulfűtés lehet a következménye. Ezért ajánlják a távfűtők a fűtési rendszerek felújítását, korszerűsítését, amellyel elérhető az egyes helyiségek fűtöttségének külön-külön való szabályozása. Ez a korszerűsítés még az úgynevezett egycsöves, átfolyós rendszerű fűtés (ekkor nincs radiátorszelep beépítve) esetén sem jár aránytalanul nagy költséggel.

A FŐTÁV Zrt. ÖKOPlusz programjának keretében a lakók dönthették el, hogy milyen szabályozó szelepeket szereltetnek fel a fűtőtestekre, valamint minden csomag tartalma, hogy a fűtőtestekre termosztatikus radiátorszelepeket szerelünk, melyek automatikusan szabályozzák a szobák hőmérsékletét. Ezen felül szükséges a fűtési rendszer hidraulikai beszabályozása (esetenként strangszabályozó beépítése) is, vagyis annak kialakítása, hogy a fűtőtestekben a megfelelő mennyiségű víz áramoljon át. Enélkül nem lesz megfelelő a szobahőmérséklet.

A távhőszolgáltató csak hőenergiát szolgáltat. Az elfogyasztott hőenergia mennyisége az elszámolás alapja, nem pedig az elfogyasztott víz mennyisége. A fogyasztói közösség az üzemviteli megállapodásban jelölheti meg a meleg víz kívánt hőfokát.

Termosztatikus szelepek

A radiátorra felszerelt termosztatikus radiátorszelep segítségével lehetőségük nyílik minden egyes helyiségben az Önök által igényelt belső hőmérséklet beállítására és a rövidebb-hosszabb ideig használaton kívüli helyiség hőmérsékletének csökkentésére.
A termosztátfejek a helyiség hőmérsékletének állandó értéken való tartásánál figyelembe veszik a belső vagy külső energiaforrások miatt a helyiséget érő hőnyereséget, amivel a túlfűtés elkerülhető. Például: ha a napsugárzás hatására emelkedik a helyiség hőmérséklete, akkor ezt érzékelve a radiátorszelepen lévő termofej elzárja vagy csökkenti a fűtőtesten átáramló vízmennyiséget, ezzel egy időben természetesen csökken a radiátor felületi hőmérséklete, mely esetenként teljesen hideggé, azaz az emberi test hőmérsékleténél alacsonyabb hőmérsékletűvé, de maximum szobahőmérsékletűvé is válhat. Amennyiben a radiátor hideg, az azt jelenti, hogy a helyiség hőmérséklete már elérte a termofejen beállított értéket, a termosztatikus szelep lezárta a radiátoron átáramló fűtővíz útját, a radiátoron nincs, vagy csak minimális hőleadás történik. Csökkenő helyiséghőmérsékletnél fordított folyamat játszódik le, azaz kinyit a szelep, a radiátor pedig felmelegszik, azaz a radiátor hőt ad le a környezetének.
A fent leírt folyamat biztosítja a fűtendő helyiségben az állandó hőmérsékletet.
A különböző gyártmányú termosztatikus fejeken lévő számokhoz általában a következő hőmérsékletek tartoznak:
- 0-nál lehet elzárni a fűtővíz útját, de csak időszakosan. A termosztatikus radiátorszelepek feladata a lakások egyes helyiségeiben a hőmérséklet szabályozása, ezért a szelepek tökéletesen nem zárhatók el. Ha bármilyen okból radiátorát le kívánja szerelni, minden esetben – az áztatási problémák elkerülése érdekében – kérje a fűtési rendszer ürítését is.
- * jelnél fagyveszély elkerülése (távfűtött, lakótelepi lakásoknál nincs jelenősége, ilyen üzemállapot a lakásokban általában nem érhető el, csak extrém esetben, pl. törött nyílászárók mellett).
- 1-es és a 2-es jel esetében 18 °C-20 oC közötti helyiséghőmérséklet biztosítása.
- 2-es és 3-as jel esetén 20 °C-22 °C közötti helyiséghőmérséklet biztosítása.
- 4-es és 5-ös szelepállásnál 24 °C feletti helyiséghőmérséklet biztosítása.
Fontos, hogy a fenti belső hőmérsékletek csak abban az esetben teljesülhetnek, ha a társasházzal kötött Üzemviteli megállapodásban ezen belső hőmérsékleti értékek eléréséhez szükséges hőmennyiség betáplálási igénye megfogalmazódott.

Hogyan is kell ezt értelmezni?
Ha az Üzemviteli megállapodásban folyamatos, épületszintű 22 oC átlaghőmérséklet biztosítása az igény, akkor korszerűsített, jól beszabályozott fűtési rendszert feltételezve 4-5-ös szelepállás mellett sem érhető el az adott helyiségben 24-28 °C belső hőmérséklet.
A fokozott légzárású, hőszigetelt műanyag nyílászárók mellett fontos a lakások megfelelő szellőztetése is, ezzel elkerülhető a magas páratartalom miatti páralecsapódás, vagy az esetleges penészesedés. A szellőztetés legyen rövid ideig tartó és intenzív, azaz a nyílászárók teljes nyitásával, kereszthuzattal, kb. 5 perces időtartamban történjen. Szellőztetésnél javasolt a radiátor szelepfejet * vagy 0 jelzésre állítani, majd a szellőztetés befejezése után az eredeti, a jó közérzetet biztosító állásba visszahelyezni. A radiátor a kért léghőmérséklet eléréséig ebben az esetben teljes kapacitással fog működni, majd a beállított hőmérséklet elérése után lekapcsol.
Ha valaki hosszú ideig nem tartózkodik a lakásban, az energiatakarékosság érdekében állítsa a termosztatikus fejet az 1-es, vagy a 2-es jelzésre. Ebben az esetben a lakásban csak akkor fog bekapcsolni, azaz fűteni a radiátor, ha a helyiség hőmérséklete 16-18 °C alá csökken.
Általánosságban elmondható, hogy korszerűsített, jól beszabályozott fűtési rendszerek esetében, ha a nyílászárók is megfelelő állapotban vannak, a lakásokban az egyes helyiségek hőmérséklete az épület hőtehetetlensége következtében nem csökken 18 °C alá.
A lakás egyes helyiségeire (szabvány szerint, zárt nyílászárók mellett) a tervezés szempontjából figyelembe veendő belső hőmérsékleti értékek az alábbiak:
Fürdőszoba      24 °C
Dolgozó- és gyerekszoba   22 °C
Nappali és étkező (alapbeállítás)  20 °C
Konyha, folyosó, műhely   18 °C
Nagyon fontos, hogy a termosztatikus szelepfej a környező levegő hőmérsékletét érzékeli, ezért ügyelni kell arra, hogy a szelepfej ne legyen eltakarva a levegő áramlása elől.

Nem javasolt

• a szelepfejre semmit rátenni, ami a levegő áramlását akadályozza, gátolja;
• a szelepfej elé függönyt helyezni, ami ugyancsak akadályozza a levegő szabad áramlását;
• a radiátort szárítás céljából vizes ruhával letakarni, mert ezzel a hőleadása jelentősen lecsökken;
• a radiátort és a termosztatikus fejet eltakarni, ill. utólag burkolattal ellátni.

Egyéb üzemeltetési problémák és tanácsok
 

Megtörténhet, hogy a szelepülés alá szennyeződés kerül, ami miatt lezártnak vélt szelep esetén is átfolyik a fűtővíz és a radiátor tovább melegszik. Próbálja meg a szelepet teljesen kinyitni és elzárni 2-3-szor gyorsan egymás után. Ha ez nem vezet eredményre, akkor a szelep tisztítása érdekében kérje szakember segítségét.
Könnyen előfordulhat az is, hogy az ablak hézagain (szigetelés hiánya miatt) beáramló hideg levegő kényszeríti nyitásra a szelepet, amely többletfogyasztást eredményezhet. A termosztatikus szelepfej csak akkor zárja le a szelepet, ha a beállított értéknél magasabb a helyiség hőmérséklete. Állandóan hideg levegőt érzékelő termosztatikus fej folyamatos nyitásra készteti a szelepet.
Problémát okozhat még az is, ha valaki folyamatosan nyitva felejti az ablakot, mert az állandó hőmérséklet biztosítása érdekében a termosztatikus szelepek folyamatosan nyitni fognak, azaz a helyiség hőfogyasztása is növekszik, amit (ha van, akkor) költségmegosztójuk is regisztrál.
Ha az önök épületének fűtési rendszere éjszakai fűtéscsökkentéssel nem rendelkezik, de Ön igényelné az éjszakai alacsonyabb hőmérsékletet, akkor javasolt a termosztatikus fej 1-2-es jelzéssel alacsonyabb állásba helyezése.
A fűtési idény befejezése után a termosztatikus fejeket legmagasabb állásra (5) kell állítani és a fűtési idény megkezdéséig ebben a helyzetben kell hagyni. Zárt szelepek mellett a fűtési rendszert nem lehet tökélesesen leüríteni, feltöltésekor pedig kilégteleníteni. A fűtési idény megkezdése, a teljes fűtési rendszer kilégtelenedése után (mely pár napot is jelenthet) a szelepfejeket ismét a kívánt állásba lehet (és kell is) tekerni.
Ha a vezetékekből és a fűtőtestből csobogás és bugyborékoló/csörgő zaj hallatszik, akkor levegő van a rendszerben. Nyissa ki teljesen a radiátor szelepet (5) állásba annak érdekében, hogy a levegő távozhasson a radiátorból és a fűtési rendszerből a központi légtelenítőn keresztül. 

Költségosztó

A fűtési költségmegosztók feladata a lakóközösségen belül a fogyasztás, azaz a hőfelhasználás arányos díjfizetési lehetőségének biztosítása.
A korábban elterjedt párologtatós költségmegosztók helyett ma már egyre több közösségben az elektronikus, két érzékelős, távleolvasható készülékek használatosak.
Az elektronikus, jeladós költségosztók legfőbb előnye a nagyobb pontosságon kívül a kényelmes leolvashatóság. Míg a párologtatós elven működő költségosztók esetében a leolvasás nagyobb lakóközösségek esetében több napig is eltarthat, miközben szükségszerűen minden lakásba be kell jutni a leolvasónak, addig a digitális, jeladóval felszerelt költségosztók leolvasása távolról, pl. lépcsőházból pár perc alatt megtörténhet a lakók zavarása és a nehézkes időpont-egyeztetések nélkül.
Ezek a készülékek két hőérzékelővel rendelkeznek. Az egyik érzékelő a fűtőtest felületi, a másik a radiátor közvetlen környezetében lévő levegő hőmérsékletét méri. Ebből következik, hogy akkor lép működésbe a készülék (regisztrál fogyasztást), ha a radiátor hőmérséklete magasabb a szoba levegőjének hőmérsékleténél.
A műszer által regisztrált és leolvasott értékekből, valamint a radiátorra jellemző teljesítmény adatból határozza meg a költségosztót üzemeltető és leolvasó szakcég a leadott hőmennyiségre vonatkozó arányszámot.
A radiátorok teljesítményének és a hozzá tartozó műszer azonosítójának rögzítése a költségosztó készülékek felszerelésekor történik.
Radiátorcsere esetén át kell szereltetni a költségosztót az új fűtőtestre, melyhez kérje képviselőjén keresztül a költségosztót üzemeltető cég szakemberének közreműködését.
Fontos, hogy az átszereléskor az új radiátor teljesítményét is rögzíttetni kell, illetve egy elszámolási időszakon belüli radiátorcsere esetén a leolvasást is el kell végeztetni, amire csak a költségosztót üzemeltető cég munkatársának van jogosultsága.
Mint a nevében is benne van, a költségosztó nem egy fizikai mértékegységet mérő műszer, így azok nem is hitelesített, hitelesíthető eszközök, csak alkalmazási engedéllyel kell, hogy rendelkezzenek.
A költségosztó készülék egységeket regisztrál. Kiértékelésekor összeadják a lakásban található összes költségosztón leolvasott értéket – melyeket a radiátorokra jellemző adatokkal korrigáltak –, így meghatározható, hogy az adott lakásban az adott időszakban hány egység volt a fogyasztás. Ezek után az adott lakóházban (fűtési rendszeren belül) található összes épületrész (lakás/üzlet) fogyasztási egységét összegzik, így megállapítható, hogy hány egység fogyott az egész épületben az adott időszakban. Ebből számolják ki arányosítással (% számítás) az egyes lakásokra jutó díjszétosztási arányt, korrigálva a 104/2011 (VI.29.) Kormányrendeletben előírt, az egyes helyiségekre adható korrekciós tényezőkkel és a fűtött légköbméterrel a felhasználói közösség által meghatározott mértékben.
Így mutatható ki, hogy az adott lakás hőfogyasztása hány százaléka az egész ház hőfogyasztásának. A leírtakból következik, hogy az adott időszakban egy egység csak utólag, a fenti módszerrel forintosítható.
A költségosztók akkor is mérnek, ha a radiátorszelepek „el vannak zárva”. Mi ennek az oka?
Mint azt már a radiátorszelepek működésénél jeleztük, a szelepek feladata a szabályzás és nem a zárás, azaz a szelepek nem zárhatók el teljesen.  „Elzárt”, azaz a legalacsonyabb állásba tekert szelep esetében a szelep fűtési strang (függőleges fűtési vezeték) felöli oldalán magasabb, a radiátor felöli oldalon alacsonyabb vízhőmérséklet van. A szeleptest két oldala között hőáramlás jön létre, mely – ha csak kis mértékben is de – megemeli a radiátorban lévő, a keringésből kizárt fűtővíz hőmérsékletét. A leírtak miatt, ha elzárt radiátorszelep mellett is jelentkezik fogyasztási egység a költségosztón, az nem a költségosztó hibája, hanem tényleges, bár nagyon kismértékű hőfogyasztás, melyet a költségosztó jelez is.

Épületekben az ÖKO Plusz program során elterjedt költségosztók (a teljesség igénye nélkül)

Techem, ISTA, Cardware, Siemens

A TECHEM márkájú folyadékkristályos költségosztó kijelzőjén három adat felváltva jelenik meg. Az első számsor az aktuális mérőállást jelenti. Fűtési szezonban ez a szám folyamatosan nő a hőfogyasztás függvényében. A következő, amelynél a ceruza jel látható, az előző időszak hőfogyasztására jellemző arányszámot mutatja. A harmadik számsor, amely egy "n" karakterrel kezdődik, a költségmegosztó azonosító száma.
Ezen költségosztók felprogramozhatók a radiátor teljesítményével és a fogyasztás regisztrálásához már alkalmazzák a készülékek ezt az adatot is.
Az ISTA márkájú költségosztóknál a nyomógomb megnyomása után két érték olvasható le a kijelzőn. Az egyik az előző évi hőfogyasztásra jellemző fogyasztási egységszám, a másik pedig az aktuális időszakban a hőfogyasztásra jellemző egységszám, mely a hőfelhasználással arányosan folyamatosan növekszik.
Ezen készülékekbe nem programozzák fel a radiátor teljesítményeket, azokat az elszámoló program tárolja.

A folyadékkristályos költségosztó kijelzőjén típustól függően különböző információk jelennek meg. Ezekről a költségosztóhoz kapott tájékoztatókon olvashatnak bővebben.
A felszerelt költségosztók – kiegészítő adatgyűjtők, adattovábbítók telepítésével – általában alkalmasak a havi leolvasásra, adattovábbításra.
A havi leolvasással, adattovábbítással minden hónapban a fogyasztásarányos hődíjfizetés elérhetővé válik, nincs szükség utólagos elszámolásra.
A havi leolvasás lehetőségéről, költségeiről érdeklődjön a költségosztót üzemeltető cégnél.

Tájékoztatás a felújított vagy csak fűtéskorszerűsített épületekről

Az épületeken végzett korszerűsítés a teljes épület szintjén minden esetben hőenergia megtakarítást eredményez. Ez a megtakarítás viszont nem mindig jelenik meg minden fogyasztó, díjfizető számláján. Ennek több oka is lehet:

Hőfelhasználást befolyásoló tényező az épület fizikai adottsága

1. Épület tájolása, illetve a lakás elhelyezkedése az épületben.
Költségosztók esetében a 2011. szeptember 1-jétől kötelezően alkalmazandó korrekciós tényezőket a 104/2011.(VI.29) Kormányrendelet 3. melléklete tartalmazza, az  új szerződésekre vonatkozóan.

2. Nyílászárók minősége
A fűtési rendszer korszerűsítésével – bár ez az épület összes hőfogyasztásának csökkenésével jár –, egyes épületrészek, lakások hőfelhasználása növekedhet. Ennek több oka is lehet:
- a lakók komfortérzete magasabb helyiséghőmérsékletet kíván;
- a korábbiaknak megfelelően résnyire nyitva hagyott nyílászárók;
- radiátorszelepek megfelelő használatának mellőzése;
- rossz minőségű nyílászárók.

3. Határoló falak (födém, homlokzat) szigetelése
A nyílászáró cseréje önmagában is a hőenergia-felhasználás csökkenését eredményezi, de a panelépületek panelhézagjainak újratömítése is a fűtési költségek csökkenésével jár. A külső határoló felületek utólagos hőszigetelése, a nyílászárók cseréje magasabb beruházási költséget jelent, de ez a beruházás nagyobb hőenergia-megtakarítást eredményez.
A várható megtakarítás – az elvégzett beruházástól függően – a tapasztalatok alapján 10-40 % körüli.

Második fontos tényező a szerelés, a kivitelezés szakszerűsége
Egycsöves fűtési rendszer esetében
- kis ellenállású, nagy áteresztő képességű radiátor szelepet;
- alsó elzárónak gömbcsapot;
- megfelelő méretű átkötő-szakasz meglétét vagy kiépítését;
- kis ellenállású, nagy vízterű fűtőtestet igényel.
Kétcsöves fűtési rendszer esetében
- felső elzárónak nagy ellenállású, kis áteresztő képességű, kettős beállítású radiátorszelepet;
- alsó elzárónak torlót igényel a beszabályozhatóság érdekében.

A termosztatikus radiátorszelep érzékelő feje az előírt módon kerüljön felszerelésre. Javasolt beépítési mód elsősorban a vízszintes, másodsorban a fejjel lefelé állás. Ügyelni kell arra is, hogy működés közben a termosztatikus fej körül áramló levegőt ne akadályozza se bútor, se függöny.
A fűtőtestek bekötő-vezetéki méretének csökkentése fűtési és/vagy zajpanaszt okozhat.

Jó tudni:
• ha két egymás melletti lakásban azonos szelepállítás mellett a hőfelhasználás jelentős eltérést mutat, annak oka lehet:
• a nem megfelelő strangszabályozás, folyamatos szellőztetés, a véletlenszerűen nyitva felejtett, esetleg cserére, szigetelésre szoruló nyílászáró okozhat hőfogyasztás-növekedést az érintett lakásokban.
•  „Elzárt” radiátorszelep mellett is lesz hőfelhasználás az adott lakásban, hiszen a radiátoron kívül a lakáson átmenő függőleges vezetékek is adnak le hőt. A költségosztók kiértékelésénél figyelembe kell venni a 104/2011(VI.29) Kormány rendelet 3. mellékletében leírtakat.
• Havonta, az adott időszak hőközpontban mért hőenergia-fogyasztását számlázzuk díjfizetőink felé.  

A fűtési hőmennyiség felosztása történhet:
• az egyes épületrészek (lakások, nem lakás célú fűtött helyiségek) légtérfogata alapján;
• a fűtési költségosztók adatai alapján, ez esetben egy korábbi időszak fűtési hőfelhasználása alapján meghatározott arányokkal számlázzuk a fűtési hődíjat;

Amennyiben adottak az ún. okosmérés feltételei, a fűtési költésgosztók hónap utolsó napján történő online leolvasott adatai alapján meghatározott arányokkal, ez esetben megvalósul lakásonként havonta - mindig tárgyhóra vonatkozóan - a leolvasott fűtési hőfogyasztásnak megfelelő elszámolás.

Összegzésképpen: Önön, Önökön, azaz a lakóközösségen múlik, hogy a fenti lehetőségek közül a díjfelosztás melyik modját választják. A díjfelosztásról a Díjrendelet alapján a közös képviselet/képviselő jogosult rendelkezni társaságunknál.

A távfűtött épületek többségében a már meglévő épületfűtési hálózatok kialakítása nem teszi lehetővé a lakásonkénti hőmennyiségmérést. A rendszer átalakítása pedig rendkívül költséges. Ugyanis a lakásonkénti hőmennyiségmérés feltétele akkor biztosított, amennyiben a távhő mennyiségének hiteles mérésre alkalmas mérőeszköz (lakáshőközpont) felszerelését, valamint a fűtési és melegvíz ellátó rendszer - amely a felhasználói közösség tulajdona - ehhez szükséges átalakítását a tulajdonosi közösség saját költségén, az épület valamennyi épületrészében (lakásban és nem lakás céljára szolgáló helyiségében) megvalósítja. Az egyedi méréssel kapcsolatosan a felhasználói (tulajdonosi) közösség határozata alapján szintén a közös képviselet járhat el társaságunknál. Az egyedi mérés - mivel megvalósítása nagy költséggel járó beruházás - a távfűtött épületek körében nem elterjedt.

Valóban így van, 20 százalék energiamegtakarítás Budapesten például mintegy 10 százalék költségcsökkentést jelent. Az egytarifás rendszer valóban ösztönzőbbnek tűnik, azonban a költségeknek csak mintegy 50 százaléka közvetlen energiaköltség. Tehát 20 százalékkal kevesebb energiafelhasználás csak 10 százalékkal kisebb szolgáltatói költséget jelent, egytarifás rendszerben 20 százalékkal csökkenne a díjbevétel, a fennmaradó 10 százalékot kellene pótolni. Másképpen fogalmazva: az egytarifás díjrendszer tévesen informálná a fogyasztókat, mert arányos díjemelést okozna. A tulajdonosi közösségeknek lehetőségük van az általános díjtarifák helyett (35-65%-os alapdíj-hődíj arány) 48-52%-os alapdíj-hődíj arány díjtételeket választani, melyet a társaságunkkal megkötött egy évre szóló megállapodásba kell foglalni. A választható tarifa (48-52%) fizetését a tulajdonosi közösségek együttesen vállalhatják, az épületen belül az egyes lakások tulajdonosai külön-külön nem.

Számos megkeresést kaptunk (és bizonyára még kapunk is) - elsősorban a lakossági fogyasztóktól -, hogy magyarázzuk meg, mi is az alapdíj, miért kell nyáron is fizetni, amikor nincs fűtés. Amennyiben a szolgáltató ekkor is felmerülő költségeit térítik, miért kellene a szolgáltató létezéséért fizetniük. Van azonban olyan eset, amikor jogilag is kétségbe vonják az alapdíj felszámítását.

Jogi eset

Egy konkrét eset bemutatása kapcsán részletesebben foglalkozunk az alapdíj kérdésével.

Egy panaszos 1999 júliusában beadvánnyal fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához a távhőalapdíj ügyében. Idézzük: "... A fogyasztók által a távfűtőműveknek fizetett alapdíj olyan szolgáltatásnak minősül, amelyért ezek a közüzemi szolgáltatók nem nyújtanak ellenszolgáltatást..."
"... Az áru vagy szolgáltatás árában a szolgáltatás teljes árának szerepelnie kell, mivel bármely rendszert mindenki olyan mértékben rongál, amilyen mértékben használ."
Az országgyűlési biztos a vizsgálatot lefolytatta, ezt követően 2000 áprilisában tájékoztatta társaságunkat, hogy a panaszos beadványát elutasította, a következő indoklás alapján:
"... A rendelkezésre állás, helytállás, készenlét vállalása a szolgáltatások egyik alaptípusa. Az a szolgáltatás, amelyért a távhőszolgáltató társaság az alapdíjat felszámítja, egy rendelkezésreállás típusú szolgáltatás, melynek vagyoni értéke van. A vagyoni érték azt jelenti, hogy a távhőszolgáltatás ellátásához szükséges költségek mindenképpen felmerülnek, vagyis a szolgáltatás igénybevevője maga nem képes az ezen költségeket okozó infrastruktúra fenntartására, akkor valaki másnak kell fizetnie azért, hogy az tartsa készenlétben számára a szükséges gépeket, apparátust, gondoskodjon a karbantartásról stb., illetve hogy a szükséges hőmennyiséget a rendelkezésére tartsa. Ezért a beadványt elutasítom."

Mik is azok a hődíj nélküli (energiavásárláson felüli) indokolt költségek?

A legnagyobb tétel a 30 milliárd forintot meghaladó eszközállomány fenntartásának, felújításának és karbantartásának költsége.
Egyéb, az alapdíjban kalkulálandó állandó költségeink: a dolgozók munkabére, a vállalat általános fenntartási költségei, adók, illetékek, kamatok és a díjbeszedés költségei stb. Ezek az állandó költségek gyakorlatilag a hőforgalomtól függetlenek, és nemcsak a fűtési időszakban merülnek fel, hanem folyamatosan, az egész év során.
A jog - a természetes monopóliummal való visszaélés elkerülésére - a szolgáltató számára szigorú ellátási kötelezettséget szab meg. Ez többek között azt jelenti, hogy a távhőszolgáltató (még -15 Celsius-fokos külső hőmérsékletnél is) köteles megfelelő fűtést biztosítani, illetve bármely évszakban éjjel-nappal meleg vizet szolgáltatni. Az ellátási biztonság ilyenfajta garantálásának előfeltétele, hogy a megfelelő kapacitás - mindenkor - rendelkezésre álljon. Ha úgy tetszik, ennek az ára az alapdíj.

Fogyasztóink valószínűleg nem teljes körben tájékozottak arról, hogy a szolgáltatott hőenergia 2/3-át erőművektől vásároljuk. Társaságunk azonban nem tetszőlegesen (alkalmilag) vásárolhat hőt, illetve gázt, hanem egy évre leköt bizonyos teljesítményt, amelyet - garantáltan igénybe vehet. Ezért azonban ugyancsak alapdíjat (teljesítménydíjat) kell fizetnie.
Tapasztalhatta a lakosság, hogy egyéb, állandóan rendelkezésre álló szolgáltatók is alapdíjat számolnak fel. (Pl.: a T-Com de a FŐGÁZ Zrt. is 1999. júliusától. Teljesen indokolt lenne egyébként az áramtarifáknál is az alapdíj alkalmazása).
Az alapdíj tehát nem FŐTÁV specialitás, de nem is magyar találmány.

Felhívjuk a figyelmüket, nem közömbös, hogy milyen anyagú - acéllemez, alumínium - fűtőtestet vesznek és a beépítendő radiátor hőleadása (hőteljesítménye,kW) nem haladhatja meg a jelenlegi radiátorét. A fűtőtestcserét javasolt jelezni a felhasználói közösségek képviselőjének. A lakástulajdonos a közös képviselő felé tartozik a bejelentési és engedélyezési kötelezettséggel (alapító okirat). Bár a fűtőtest (nem minden esetben) a fogyasztó tulajdona, ugyanakkor része egy osztatlan tulajdonnak (fűtési rendszernek) és az abba való beavatkozás, ha nem szakszerű, más fogyasztónak (esetleg a ház más részén) fűtési hibát, szélsőséges esetben fűtési elégtelenséget okozhat. Egyértelmű, hogy egy nagyobb hőleadó felszerelése csak valakinek (valakiknek) a rovására történhet, hisz ebben a szabálytalanul eljáró fogyasztó valakinek (valakiknek) a kárára vesz ki több "meleget" a közösből. A szakszerűtlen beavatkozás fokozott hibalehetőséggel jár az egycsöves fűtéseknél.

Néhány mondat a fűtőtestek anyagáról: Ha a ház alumínium, pl. radal radiátorokkal van felszerelve, abban az esetben nem jó, ha a fogyasztó lakásába acél alapanyagú lemezradiátor kerül felszerelésre, mert a két különböző anyagú radiátor között a víz közvetítésével elektrolízis, belső korrózió jön létre és általában a több radiátor "megeszi" a másik típust. Volt rá eset, hogy ez 3 éven belül bekövetkezett, azaz kilyukadt az acéllemez radiátor. Ennek a folyamatnak a fordítottja is megtörténhet. Az elektrolízis folyamán a rendszerben "iszap" keletkezik és az, különböző helyeken lerakódhat a fűtési rendszerben. Sajnos erre a jelenségre egyes szerelők nem hívják fel a fogyasztó figyelmét, sőt a fenti hibát fokozzák, hogy az új fűtőtestet vörösrézcsővel kötik, növelve ezzel a hibák lehetőségét.

Azok az épületek, ahol már elkészült a fűtési rendszer korszerűsítése, - ennek megfelelően többek között a radiátorokat ellátták termosztatikus radiátorszelepekkel és fűtési költségmegosztókkal – megvalósult, hogy a közösség díjfizetői fűtési költségeiket tényleges hőfelhasználásuk arányában fizessék, ezzel egyéni érdekeltséget teremtve a takarékosságban.
A korszerűsítés elkészültével első lépésként a felhasználói közösség képviselőjének a költségmegosztó készülékeket felszerelő szakcéggel meg kell kötnie az Üzemeltetési és Szolgáltatási Szerződést. Az Üzemeltetési és Szolgáltatási Szerződésben szükséges rögzíteni mindazokat a feltételeket, - elosztási arányok, korrekciók, leolvasás időpontja - amelyek a radiátoronkénti költségosztó mérő leolvasott adatai alapján, az elszámolási időszak végén a kiértékeléséhez szükségesek. A költségosztó cég a szerződésben foglaltak szerint leolvassa a költségmegosztókat, elvégzi azok kiértékelését, elkészíti a díjfizetők egymás közötti megosztási arányait, majd átadja a közösség képviselőjének az elszámolási adatokat, beleértve az egyénenkénti elszámolási értesítőket is.
A FŐTÁV Zrt. a fűtési költségmegosztókkal teljes körűen felszerelt épületekben a már elszámolt hőfogyasztást mintegy többletszolgáltatásként, lakásonként újra szétosztja, és elszámolja a fűtési költségosztók adatai alapján. Az utólagos elszámolás igénybevételéhez a felhasználói közösségnek - illetve annak megbízottjának - szerződést kell kötnie társaságunkkal, előtte azonban határozatot kell hoznia a fűtési hődíjak fűtési költségosztók adatai alapján történő utólagos elszámolásáról.
2012.12.31-ig az elszámolási időszakok:
• évente egy alkalommal történő elszámolás esetén január 1-je és december 31-e között,
• évente két alkalommal történő elszámolás esetén pedig január 1-je és május 31-e, illetve június 1-je és december 31-e között

2013. évtől kezdődően minden naptári év május 1. és a következő naptári év április 30. közöttire módosult az elszámolási időszak.

Az elszámolási időszak alatt a fűtési hő díjszétosztási arányai nem változtathatók meg. Az elszámolási időszak végén a költségosztó cég által elkészített kimutatás alapján a közös képviselőnek kell meghatározni az új díjszétosztási arányokat, amelyek összességében 100 százalékot tesznek ki.
 Fontos tudni, hogy azon lakások esetében, ahol az elszámolási időszakon belül változott a díjfizető személye, hődíj-különbözet nem számolható el, itt új díjszétosztási arányként is a havi hődíj-elszámolások során figyelembe vett díjszétosztási arányokat kell alkalmazni, valamint az adatbekérő lapon szerepeltetni. Az elszámolási időszak utolsó napját követően a lakossági számlázási csoport az adatbekérő lap megküldésével egyidejűleg a közös képviselő rendelkezésére bocsátja azon épületrészek jegyzékét, ahol az elszámolási időszak alatt díjfizető-változás következett be.
 A Felhasználói közösség képviselője által megküldött adatbekérő lap beérkezését követő második hónapban jóváírás, vagy terhelés formájában érvényesítjük a hődíjkülönbözeteket az elszámolási időszak utolsó napján nyilvántartott díjfizetőknek.

Szeretnénk felhívni a közös képviseletek figyelmét, hogy a költségosztó cég által elkészített új díjszétosztási arányokból elkészített adatbekérő lapok benyújtását megelőzően vizsgálják meg az adatok helyességét, ismertessék azokat a közösség tagjaival, hogy az esetlegesen felmerülő hibákat még a hődíjkülönbözetek elszámolása előtt korrigálni lehessen.

Miközben a távhőszolgáltatás díja 2012. januárjától a kormány rendelete szerinti 4,2 százalékkal nőtt, a különböző támogatások megszűnése, illetve átalakulása miatt a felhasználók bizonyos köre arra lett figyelmes, hogy a számláikon szereplő összeg ennél nagyobb mértékben növekedett. Ennek okát keresve jutott el a FŐTÁV oda, hogy bizonyos támogatások megszűnése, átalakulása okozza azt az érzetet, hogy nagyobb mértékben nőttek a számlák.

A 2011. augusztus 31-én megszűnt szociális alapú energiatámogatás, a FŐTÁV által készített kimutatás szerint 38 ezer 667 díjfizetőt érint. Amíg a két ilyen jellegű szociális támogatás elmaradásából adódó tehernövekedés egy lakásra jutó átlaga 2011. októberében 4 199 forint  volt, addig novemberben 7 289, decemberben 8 013, 2012. januárjában pedig már 8 514 forint volt.
A Budapesti Erőmű Zrt. által korábban nyújtott, és 2011. február 29-én megszűnt energetikai árengedmény elmaradása ugyancsak tehernövekedést okozott. Az egy lakásra jutó elmaradt energetikai árkedvezmény 2011. októberében 451 forint, novemberben 804 forint, decemberben 2 324 forint, 2012. januárjában pedig 943 forint volt. Az érintett díjfizetők köre ebben az esetben 238 ezer 56. Esetükben különösen az év végi magas elszámoló kedvezmény elmaradása érzékelhető.
A szociális alapú energiatámogatás több mint 38 ezer fogyasztója esetében a két hatás összeadódik a vizsgált időszakban, így ezeket a felhasználókat a támogatások megszűnése súlyosabban érinti.
Az önkormányzatoktól igényelhető támogatások közül a Díjkompenzációt és a Téli lakásrezsi támogatást a Hálózat – Budapesti Díjfizetőkért és Díjhátralékosokért Alapítvány finanszírozza – ezek összege részben szinten marad, de inkább csökken –, míg a Lakásfenntartási támogatás a kerületi önkormányzatoktól igényelhető. Ez utóbbi forrása a központi költségvetésből származik, amely támogatás mértéke valamelyest nőtt. Összességében azonban az elmaradt támogatásokat a felhasználók egy köre erősen megérzi. Ezt a kört pedig az egyébként is nehéz helyzetben lévők alkotják.
Miközben tehát a FŐTÁV mindent megtett annak érdekében, hogy stratégiájának megfelelően a szolgáltatás díját alacsonyan tartsa, rajta kívül álló okokból a megszűnő, illetve átalakuló támogatások következtében egyes felhasználók számláján a vártnál nagyobb összeg jelentkezik.